Bunyevácz Zsuzsa beszélget Molnárfi Tiborral, a Szent Korona Tan kutatójával.

Két ifjú kollégánk egy harmadik, az előző kettőhöz nagyon jól illeszkedő kérdést már föltenni sem mert a mai fiataloknak. Ez az lett volna, hogy hallottak-e már a Szent Korona Tanról, s ha igen, mit tudnak róla? Valljuk be: sokan nem tudnának semmit mondani, vagy ha mégis, akkor azt jobb nem meghallani. Pedig - ha mást nem - a Szent Korona eszméje nyugalmat és békét teremhetne a Kárpát-medencében. Könyvtárnyi irodalom szól erről, a világon egyedülálló eszme-rendszerről, amelyet évtizedekig agyonhallgatottak, annyi minden más értékhez hasonlóan. Most következő interjúnkban egy témakört ragadunk ki, amelynek van némi áthallása az országgyűlési választások eredménye körüli ellentmondások következtében. Ez pedig nem más, mint az úgynevezett ellenállási záradék. Bunyevácz Zsuzsa Molnárfi Tibort, az
Összmagyar Testület főtitkárát, a Szent Korona Tan kutatóját kereste meg.

Bunyevácz Zsuzsa: Dr. Molnárfi Tibor, az Összmagyar Testület főtitkára, a Szent Korona, illetve a Szent Korona Tan kutatója.

Dr. Molnárfi Tibor: Én úgy gondolom, hogy a magyarság életének központja a
Szent Korona, és a Szent Korona eszme. Ebből következik, hogy erről mindent tudni kellene, legalább azon a szinten, hogy a kecskeméti pásztor a subáját magára húzva hordja. Sajnos ezt nem ismerik, iskoláinkban nem tanítják, hanem egy valamiféle sematikus, nagyjából a XVIII. század végén elkezdődött eszmekörben a Szent Koronáról összevissza beszélnek. Megtámadták magát a tárgyát és az egységét. A Szent Korona eszmét, mint olyat valami maradi, élettől idegen eszmét tálalják a nagyközönség elé.
Bunyevácz Zsuzsa: Az ellenállási jog gondolatának nyomaival mikor találkozunk először a Szent Korona Tanban?
Dr. Molnárfi Tibor: Lényegében írásos dokumentummal is igazoltan két nagy kifejtési időpontot jelölhetek meg. Az egyik, akármilyen furcsa a Vérszerződésben, melyet Anonymusnak a Gesta Hungaroruma írásban is rögzít, és abban az úgynevezett ellenállási záradéknak a lényege már benne van. Másodszor megjelenik 1222-ben, amikor kifejezetten, mint ellenállási záradékot tanítják ma is a történészek, történelemkönyveikben. Végül pedig az ellenállási záradék megjelenik ismét, napirendet kap, és ezért nem jelöltem harmadik időpontnak az 1867-es Kiegyezésben, amikor ebben a határozatban azt találjuk, hogy ez a Habsburg Házzal kötött szövetségünkkelfügg össze. Az általuk számunkra tett kedvezményről, engedményekről
lemondunk, és ettől kezdve az ellenállási záradék minket nem kötelezhet,
újból érvénybe lépett.

Bunyevácz Zsuzsa: Mi az az ellenállási jog vagy záradék?

Dr. Molnárfi Tibor: Werbőczynek az 1517-ben megjelent Hármas Könyvéből
idézzük, hogy hogyan szövegezi meg könyvének I. rész, 9. címoldala, 6.
paragrafusban ezt az úgynevezett ellenállási jogot ő így rögzítette, idézem,
amely az V. és VI. fejezetben, mármint a Gesta Hungarorum V. és VI.
fejezetében így jelenik meg.
"Hét férfiú szabad akarattal és egyetértéssel vezérül és parancsolóul választotta magának, sőt, fiainak is a végső nemzedékű Álmost, Ügyek fiát és azokat, akik az ő nemzetségéből állnak. Hogyha valaki utódai közül, mármint,
Álmos és utódai közül hűtlen lenne a vezér személyéhez, vagy egyenetlenséget szítana a vezér és rokonai között, a bűnösnek vére omoljon, mint ahogy az ő vérük omlott az esküben Álmos vezérnek tettek. Majd pedig, hogyha valaki Álmos vezér, és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött
megállapodásokat meg akarná szegni egy életre átok, sújtsa." Mindezt, ha lefordítjuk hétköznapi nyelvre, azt jelenti, hogy egyrészt az ország hatalmi rendszerét határozzák meg, választanak maguk fölé egy főt. Ez az egyik félnek a kötelezettsége, ha ezt nem teljesíti, életével fizet, sőt előírja
itt már Anonymusnál azt is, hogy köteles részt venni minden tanácskozásban. A második oldala az ellenállási záradéknak az a kötelezettség, amely a népet kötelezi: ha pedig az uralkodási rend által a szerződésben megállapított rendjével szembeszegülne valamilyen formában, vagyis, hogy viszályt szít - ez volt Koppány esete - vagyis a fő, a vezér, a király megsértené a népnek a jogát, amely egy szerződésben a törvényesen vezérül választása után és közben a meghatározott történelmi keretek között előírtak, és amelyet ő is elfogadott, akkor ennek ellenállhatnak, mármint, a nép a nélkül, hogy ezért büntetést vonnának magukra.
Bunyevácz Zsuzsa: Nézzünk egy konkrét példát. Az ősi magyar Alkotmány tükrében, hogyan látja az Erzsébet-hídi eseményeket?
Dr. Molnárfi Tibor: Éppen az Erzsébet-hídi eset mutatja azt meg, hogy a magyar nép, ha törvénysértés történt, márpedig itt egyetemesen, közfelfogás szerint az a vélemény, hogy sérült a törvény a választásnál, joga van ez  ellen bármikor, bárhol gyülekezni. Ezt a véleményét kifejteni, és kérni az illetékesektől azt, hogy erre feleletet adjanak, vagy a törvénysértést orvosolják. Az Erzsébet- hídi tüntetés klasszikus példája annak, hogy az ősi Magyar Alkotmány mennyire időszerű, és tulajdonképpen napjainkban is
mennyire érvényes.
Bunyevácz Zsuzsa: Mi a helyzet napjainkban a Szent Korona Tan megítélésével?
Dr. Molnárfi Tibor: Az igazi véleményem a Szent Korona Tanból következik, hogy ad egy: a Szent Korona Tan lehet, hogy nem érvényesül, de mindenféleképpen hatályban marad. A Szent Korona Tan soha semmilyen körülmények között nem váltható le. Ezért például valójában a magyar Szent
Korona eszmének az egyik lényeges eleme az úgynevezett kogens, mindig kötelező eljárásjogi szabály, amely szerint törvényesen törvényt csak úgy lehet hozni, ha ezt a kogens eljárási szabályt betartják, amely így szól. Nem lehet törvényesen ítélkezni, például, amikor idegen hadsereg tartózkodik az ország területén, vagy ennek megfelelő olyan külső nyomás nehezedik az országra, amely azzal teljesen egyenrangú, mintha a saját fegyveres csapataik itt tartózkodnának. Ilyenkor mi történik a Szent Korona eszme
szerint, és a kogens eljárási jogszabály szerint?
Provizórikus helyzet alakul ki, erre számos történelmi példa van, ilyen például Károly Róbert esete, aki közismerten kiváló királyunk volt, de nem törvényesen koronázták meg, nem a kogens eljárási jogszabály szerint, így háromszor kellett megkoronázni. Ez a helyzet volt az 1919-es bolsevista
forradalom után. 1922-26-ig nemzetgyűlés ült össze, hogy átvizsgálja azokat a törvényeket, amelyek továbbra is jók, szükségesek, újból elfogadták csak ezután vált törvényerejűvé, ezután vált érvényessé. 1944. március 19.-től kezdve 1991. júniusáig, amíg ki nem vonult a szovjet haderő Magyarországon törvényesen nem lehetett törvényt hozni, mindenkire kötelező volt az, ami a józan ész és az emberi együttélés normál szabályaihoz tartozik, legyen a
közlekedés, vasúti menetrend, de valójában a provizórikus helyzetet 1991.júniusa, a szovjet csapatik kivonulása után lehetett volna rendezni, ez azonban nem történt meg.
A mondottakból az is következik, hogy a Szent Korona eszme ma is él, de nem tudja kifejteni a hatását. Én úgy látom, hogy egy olyan megdöbbentő jelenség zajlott le az elmúlt lényegében tíz évben, de főként amióta átvitték a Szent
Koronát a Nemzeti Múzeumból a parlamentbe, amely mindenkit meglepett: statisztikai adatok szerint csak egyetlen évben több mint egymillió ember látogatta meg. Sehol, semmikor nem volt a magyar népnek még egy olyan jele,
mint a Szent Korona, amely annyiszor, annyi helyen olyan iszonytató példányszámban lenne megtalálható, házak falán például, amely önmagában többszörösen meghaladja az összes többi jel, jelvény ábrázolását. Ismereteket kell fejleszteni, a konkrét tényeket kell elmondani, azokat, amelyekben biztosak, hagyni a történelem további kedvező alakulására, amit
Deák Ferenc olyan szépen mondott ki annak idején, hogy az ellenállási jogról nem lehet lemondani, mert amely nép fél a büntetéstől az örökre elveszíti. A jognak a visszaszerzése mindig költséges.
Bunyevácz Zsuzsa: Milyen jogi lehetőség van arra, hogy a Szent Korona Tan ismét érvényesülhessen?
Dr. Molnárfi Tibor: A Szent Korona eszme egy olyan jogi eszme, amely önmagában definiálja az uralmi rendszert, amely bármely magyar alkotmány mellett él, ezért előbb, vagy utóbb talán elő lehet venni ezt a kérdést. Ha a magyar történelmet valaki vizsgálja, láthatja, hogy a Szent Korona tan, a
Szent Korona eszme és maga a Szent Korona is mélypontokról egyszer csak újból a centrumba kerül, egyszer csak újból a magyar népnek a legjobbat hozza, a fölemelkedését, a sikerét hozza. Mitől Szent a Szent Korona? Attól, hogy felajánlották az ősi több ezer éves magyar meggyőződésnek megfelelően a
magyarok Nagyasszonyának, Boldogasszonynak, Szűz Máriának és, hogy ez a kettő azonos nem kisebb személy azonosította be, mint Szent Gergely. A Szent Koronával kapcsolatos kérdéseket függetlenül az éppen meglévő esélyektől, amelyek néha szorongatóak, néha kétségbeejtően nehéz helyzet jelzői mindig, mindenütt valami más, tőlünk független, tőlünk nagyobb akarat következményeként kivédhetetlenül érvénysül. Ez az a remény, amely úgy látom továbbra is lesz a magyar népnek jövője, lesz a Szent Korona eszmének jelene, és így a magyarság ismét, hogy úgy mondjam, felvirágzik. Érdemes eljátszani a gondolattal: ha a Szent Korona Tannak lett volna jelene az elmúlt 5 évtizedben, akkor nem szocializmus lett volna. Ha nem szocializmus lett volna, a magyarság már rég felvirágzott volna.

http://www.szentkoronalovagrend.hu/molcikk.htm